Maticska Jenő díj 2012 -Horváth Roland festőművész

Horváth Roland

(1979)

1994–1998: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola. 1998–2003: Magyar Képzőművészeti Egyetem, festő szak.
2003-tól az MAOE, 2004-től a Sensaria,  2010-től az FKSE tagja. Festészetét a hagyományos műnemek: a csendéletek és tájképek mellett az emberi figurákkal kiegészült csendélet- és tájelemekből dekollázsolt kompozíciók jellemzik. Visszatérő témái a palackok, virágok, plüssállatok és ipari szerkezetek, gép-belsők. Stílusának lényege, hogy idegenkedik a dolgok konkrétumként történő ábrázolásától, s csak a róluk visszaverődő fények színeinek összességéhez (amely zömében egy visszafogott fényerejű közeg) ragaszkodik. Szinte az absztraktságig föloldott, könnyednek tűnő virtuozitással dolgozik legtöbb vásznán. A dekollázsolt kompozíciójú munkákon az ismert világ újrafölismerhető törmelékei mellé betolulnak kizárólag színfoltokból álló, ritkán egészen konkretizált, geometrikus kvázi-testekké artikulálódó elemek; illetve a művész fizikailag eltávolít (vagy roncsol) képrészeket, amely eljárás révén hol az üresség, hol egy előző képréteg tárul föl.

Témáiban, festésmódjában egyfelől az Alföldi Iskola drámai kontrasztoktól már némileg eltávolított, lehiggadtabb, ám ugyanolyan borús hangvételét, másfelől Lovis Corinth félabsztraktba hajló könnyed érzékiségét ismerhetjük föl; a nyugati percepció ellenben a szocializmusból a demokráciába ívelő életpálya, s ebből kifolyólag meg-megtört identitás nyomait kedveli észlelni. Konkrétum-ellenességének, az érzelmi töltöttségek előtérbe engedésének, valódibbnak tételezésének köszönhetőek lebegtetett jelentéstartalmai, valamint a dekollázs-elv megjelenése is a ma már erősen tradicionalistának tekintett festésmód nyílt dekonstrukciójaként. Hüpnagóg alkat: a félálomból nemcsak inspirációt merít, hanem benne dolgozni is képes.

 Szerző: Paksi Endre Lehel