BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Magyar Festészet Napja - ECPv5.16.3//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Magyar Festészet Napja
X-ORIGINAL-URL:https://www.festeszetnapja.hu
X-WR-CALDESC:Events for Magyar Festészet Napja
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20220327T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20221030T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220920T110000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220920T230000
DTSTAMP:20260918T193031
CREATED:20220921T155914Z
LAST-MODIFIED:20220921T155914Z
UID:7624-1663671600-1663714800@www.festeszetnapja.hu
SUMMARY:Oda-vissza - Liszt Intézet - Magyar Kulturális Központ Ljubljana kiállítása
DESCRIPTION:Kiállító művészek: Nevena ALEKSOVSKI & Maja BABIČ KOŠIR\, Gašper CAPUDER\, GULYÁS Andrea Katalin\, HERBERT Anikó\, Katja PAL\, Kristina RUTAR\, TÓTH Lea\, Ulla ŽIBERT\nMegnyitó: 2022. szeptember 20. 11 óra\nHelyszín: Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ Ljubljana (Barvarska steza 8\, 1000 Ljubljana)\nA kiállítást megnyitja: Molnár-Gábor Bíborka\, a Liszt Intézet igazgatója\nKözreműködő: Faur Zsófi Galéria\nA kiállítás megtekinthető: 2022. november 30-ig nyitvatartási időben (H-P 11-18h) \n  \nA Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ Ljubljana pályázatot hirdetett szlovén és magyar képzőművészek számára\, amelynek díjazottjai csoportos kiállításon vehetnek részt mindkét országban. A kiválasztott művek Szlovéniában\, a Liszt Intézet galériájában\, illetve Magyarországon\, a Faur Zsófi Galériában kerülnek bemutatásra. A pályázat célja a szlovén és a magyar kulturális kapcsolatok és a két ország közötti kulturális párbeszéd erősítése. \n\nA nyertes műveket bemutató Oda-vissza című kiállítás először Budapesten került megrendezésre. A tárlaton szereplő alkotások ősszel foglalják el új helyüket Ljubljanában\, a Magyar Kulturális Intézet galériájában. \n\n/// \n\nOda-vissza. Elég tág.  Elég szűk. \nHiszen ha nincs is kimondva\, az indulópont\, ugyanúgy\, mint a végpont meghatározott. Mindössze nincs pontos tudomásunk ezekről az előre rögzített helyekről. \nÍgy szabadon választható kötött pályákon járunk. Magunkból kifelé\, kívülről befelé. Hét alkotó és egy alkotópár feszes\, ingadozást nem tűrő\, sziszifuszi útját látjuk magunk előtt. Újra és újra elindulnak oda\, hogy aztán vissza találhassanak. A megérkezés módjának változékonysága az egyedüli\, ami biztos. \n\nA játék viszont számunkra ott kezdődik\, mikor ezeket a kötött pályákat szépen egymás mellé rendezzük\, és ezáltal hidakat építünk közöttük. Párbeszédet. Olyan dialógusokat\, amelyek visszhangzanak a térben. Hatnak egymásra\, hozzátesznek a másik gondolatához\, kiegészítik azt\, és képesek megváltoztatni a befogadási perspektívákat. Ezekből a párbeszédekből építjük most a történetünket. \n\nUlla ŽIBERT és Gašper CAPUDER nyitja meg a kapukat. ŽIBERT belső tereibe lépve egy nagypolgári lakás napfénytől duzzadó szobarészleteit láthatjuk a délutáni meleg fényben. Abban a fényben\, amely erős árnyékot vet. Ebben a kontrasztos világban pedig szinte hunyorognunk kell\, hogy meglássuk\, mi is van rávésve azokra az összegyűrt és leválló papírokra\, amelyek a lényeget hordozzák. ŽIBERT “olyan apró változásokat próbál létrehozni\, amelyek befolyásolhatják azt\, hogy hogyan érzékelünk és mit értékelünk.” Ezek befogadására nincs más mód\, minthogy megállunk a szőnyeg előtt\, ráncoljuk homlokunk\, hunyorgunk és szépen lassan betűzzük ki a feloldhatatlan tényeket. \nCAPUDER képei előtt nem szükséges kezünkkel védenün magunkat. Hiszen egy hűvös szoba sarkába érkeztünk\, ülünk a földön\, közben a fények és az árnyékok puhává váltak. Játékok hevernek szerte szét. Több történet aktuális alakulását látjuk. Mintha a nagyobb képet kellene keresnünk\, hiszen mi vagyunk az egyedüliek akik\, minden történést egy időben látnak. Kiváltságos szerep. Egymással alig összeegyeztethető figurák sokasága került egymás mellé. Ez még valóságos is lehetne. Csak az a csönd nem az\, amit érzékelünk. Itt még nem tartunk. Még Capuder is felmegy a 12 m2-es stúdiójába\, egy padlástérbe\, és ott a 9 m2-es funkcionális területen próbál végtelen üres tereket festeni. Ürességet\, amiben a különbözőség szépen megfér egymás mellett\, helye van. Capuder az a játékait hátrahagyó kisgyermek\, aki a voyeur mindent egészben látó erejét megteremti számunkra titokban. \nA játékok Gulyás Andrea Katalin munkáiban folytatódnak. Mindössze kifordulnak magukból\, és elvesztik azon képességüket\, hogy az önfeledtség eszközeivé váljanak. Gulyás lehámozza a bőrt róluk\, jobban mondva\, ha pontosabban figyeljük meg\, új bőrt húz a tárgyaira és ezáltal változtatja meg azok lehetőségeit. Gulyás megfigyel\, szemlél és körüljár\, csak azután cselekszik. Egy bizonyos hétköznapi tárgyat kezd szemügyre venni\, ez által ragadja ki a hétköznapi teréből. A megközelítés tudatos cselekedetként nyilvánul meg\, és ez által a tárgy megszűnik mindennapi tárgynak lenni. Gulyás így változtatja meg a tárgy és saját maga pozícióját is. Így próbálja levetkőzni azokat a kisgyermek korunk óta belénk nevelt sémákat\, amelyekkel a világ felé fordulunk. Egyszerűen kifordítja azokat\, játszik velük. Így válhat egy sakktáblából egy társadalomkritikai eszköz\, két labdából pedig egy fejlődéstörténet\, amelynek az iránya mégsem tisztázott. \nHerbert Anikó munkáin a finom fény – árnyék játék tér vissza\, a belső és külső történések egymásra rétegzésének aktusa kerül a szemünk elé. Már nem csak egy kisgyermek szemszögéből látunk\, mint Capuder esetében. Hanem képessé válunk elhagyni a belső tereket\, kilépni a természetbe\, és egészen a felhők fölé emelkedni. Megváltozik a perspektívánk. A keleti gondolkozás lassú és lágy harmóniája itatja át a képeket. A szövetek és a különböző papírok vonzzák az érintést. Szinte látjuk magunk előtt Herbert kezét\, ahogy formázza és alakítja át a régit\, a már meglévőt egy a benne zajló új történetté. HERBERT Nubes 02. Című munkája faliszőnyegként jelenik meg előttünk\, amely tárgyként képes előidézni a hagyományokat és visszaröpíteni minket gyerekkorunkba\, ahol a falvédők a legtöbb háztartásban jelen voltak. Ezen a ponton HERBERT egy időbeli ugrást hajt végre\, amely lehetővé teszi\, hogy külnböző tér- és idősíkok mutatkozzanak meg egymásra rétegződve. \nNevena ALEKSOVSKI & Maja BABIČ KOŠIR a MY FAMILIAR UNFAMILIAR név alatt dolgoznak együtt. “A művészpáros megalakulása spontán és természetes folyamat volt\, amely a hasonló művészi gyakorlatuknak és módszereiknek köszönhetően jött létre. Az eredmény egy multimédiás és többrétegű művészeti kísérlet.” Munkájuk a “személyes/kollektív identitás eszméinek keresésében a posztjugoszláv tér kontextusában\, valamint a (nem)hovatartozás\, az elidegenedés és a nosztalgia tapasztalatának kutatásában” találja meg az irányát. Különböző talált tárgyak kerülnek egy csoportba\, amelyeket a művészpáros szokatlan elemekkel egészít ki.  Antik vázákat és korsókat kombinálnak robusztus\, nehéz elemekkel. A törékenység\, töredezettség\, törhetetlenség képi megjelenései állnak össze tárgyegyütteseikben. \n\nKristina RUTAR munkái már nem állnak olyan szoros viszonyban a funkcionális tárgyak új szerepének megtalálásával\, mint a MY  FAMILIAR UNFAMILIAR vagy GULYÁS esetében. Annak ellenére sem\, hogy a fazekas korongozás mesterségének technikai megőrzésére szorítkozik az alkotó. A tárgyai a környezet megtapasztalására adott válaszként a tárgy és a szubjektum között létrejövő viszonyban tükröződnek. “A szabadság és a fogság\, a jelenlét és a távollét\, valamint a menedék és a kitettség összefüggéseit vizsgálva hívja fel a figyelmet a társadalmi struktúrák és kapcsolatok törékenységére a kortárs társadalomban.” RUTAR gondolataiságában leginkább GULYÁS Stalemate munkájához kapcsolódik\, hiszen mind a kettőjük alkotása olyan kollektív kapcsolatokat vizsgál és elemez\, amelyek meghatározzák társas függőségeink állapotát. \nKatja PAL alkotói munkája egy faipari műhelyben kezdődik; intuitív módon vág ki és készít elő egy (véletlenszerű) formát\, és csak ezután keresi meg az adott formához legjobban illeszkedő ‘képet’. Finom fonott vászonnal borított fa alapon dolgozik\, amelyet több (csiszolt) réteggel alapoz\, hogy sima\, minimalista munkafelületet kapjon. Festményeit alapvető geometriai elemekből építi fel: (monokróm) forma\, szín és (fehér) vonal. Ezeket igyekszik úgy kialakítani\, hogy a művek a perspektíva fogalmának és a formázott vászon lehetőségeinek keresztmetszetében a mélység és a térbeliség illúziójával játszanak. PAL alkotásai a kiállításon egyfajta nyugvó pontot jelentenek. Precízitás és türelem árad a képekből. A munkák előtt állva a belőlük áradó nyugalmat érezzük és a csendet halljuk. \nTÓTH Lea alkotásaival ér körbe a kiállítás története. TÓTH épített képei az egyéni és kollektív szellemre ható formai konstrukciókat kutatják. Határterületek összekapcsolására építkezik\, amely során a kijelölt alap (feszített vászon) síkjainak és anyagának korlátait tolja egyre kintebb. A Stations sorozat képeinek színkonbinációja (fekete – fehér – piros) egy vizuálisan erős és szinte már agresszív együtthatást eredményez\, az applikátumok iránya és elhelyezése ezt csak még inkább fokozza. Mégis\, ha kicsit hátrébb lépünk\, akkor látjuk meg\, hogy milyen lágyan képesek a művek összekapcsolódni. Egy mondathoz hasonlatosak\, amelyben a szavak lágyan\, egymáshoz tökéletesen illeszkedve képezik le a beszélő\, ez esetben az alkotó gondolatát. \n\n\n	Related
URL:https://www.festeszetnapja.hu/event/oda-vissza-liszt-intezet-magyar-kulturalis-kozpont-ljubljana-kiallitasa/
LOCATION:Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ Ljubljana\, Barvarska steza 8.\, Ljubljana\, 1000\, Szlovénia
CATEGORIES:Programok 2022
ATTACH;FMTTYPE=image/jpeg:https://www.festeszetnapja.hu/wp-content/uploads/2022/09/A7A2941-scaled.jpg
END:VEVENT
END:VCALENDAR